Szilánkok – Bevezető

A következő történetek elé majd odakívánkozik ez a néhány sor.
Feleségemmel jól megvoltunk hosszú ideig.
Azután elkezdett kavarni különféle pasikkal a lépcsőházból, munkahelyről és más helyzetekben is odaadta magát.
Ezeket a dolgait pedig megbeszélte a kolléganőivel, akikkel ugyan jóban vagyok, de mégsem mondták el, nem figyelmeztettek.
Mivel én sem vagyok feddhetetlen, hiszen kavartam már afeleségem unokahúgával, anyósommal, szomszédasszonnyal, így nem gondoltam arra, hogy váljunk el.
Inkább megpróbáltam a helyzetet a saját javamra fordítani.
Mivel a feleségem azt hitte, nem tudok semmit a viselt dolgairól, így nem is volt túl elővigyázatos, nem változtatott a szokásain. Nekem is volt időm kigondolni, hogy miként lessem meg a kis akciói közben, és ezeket az afférjait feltolni netre. Azokkal a járulékos felvételekkel együtt, melyeket a bizalmas barátnőiről is sikerült rögzíteni.
Ja és mindent bevallott, csak ő nem tud róla. De ezt majd a maga helyén, a maga idejében fogom leírni.

Mivel nem állnak távol tőlem a kütyük és most már gond nélkül lehet szerezni gomblyukkamerát és minden más okosságot aránylag elérhető áron, így elő tudtam készülni.
Persze ismerem is a nejemet, ez is segített.
Megbuheráltam néhány fülbevalóját, meg a kedvenc táskáit, vezeték nélküli kamerákat rejtve el bennük.
A táskák alját dupla fenekűre cseréltem, hogy maradjon hely az apró elemeknek, és a digitális rögzítő egységnek.
A feleségem felületes, nem tűnnek fel neki az apró eltérések.
Hiú, így agyondicsértem a preparált fülbevalóit (lódítottam is, hogy munkatársak, ismerősök is dicsérték a darabokat), így azokat kezdte el viselni.
Nagy szerencsém, hogy tükör előtt szeret dugni, így nem az aktuális pasi képét kellett néznem a felvételeken, hanem a feleségem pózait a tükrökből látszó képeken.
Az is mák, hogy ragaszkodik a táskáihoz, no és hogy nem nem akar tablettát használni, mert fél, hogy elhízik a hormonoktól, így gumit vitt mindehova magával. Az meg ugye  a táskában van, ami mindig ott kötött ki, ahol éppen dugott valakivel, hiszen abból vette ki a gumit az aktus előtt. Így a táska kamera is sokszor rögzített érdekes felvételeket.
Persze nem mindig sikerült, de azért szép kis kollekció gyűlt össze idővel.

A legjobb viszont, hogy van egy másik lakásunk is, amit sokáig albérletbe adtunk ki.
Amikor elkezdett félrekúrni, mindenféle indokot igyekezett találni, hogy miért ne adjuk ki tobábbra is. Ő nem tudta, hogy én tudom, mire megy ki a játék, hogy legyen hol dugnia az aktuális pasikkal, ha úgy hozza a helyzet. 
Nem ellenkeztem, csak egy kicsit, hogy azért ne fogjon gyanút, ha rögtön rábólintok.
Az a lakás azonban úgy be lett kamerázva keresztül-kasul, hogy csak na.
Néha még én is vittem fel oda néhányat a munkatársnői közül.
Meg ő is kölcsönadta némelyik ismerősének.
Ó, ha tudná az a rengeteg gyanútlan partner (az övé és az enyém is), meg az a jó néhány párocska, akik megkapták az albit, hogy milyen illusztris gyűjteményben szerepelnek!
De hát ilyen az élet. Semmi sincs ingyen. Még az sem, ami elsőre annak tűnik... 

Azért is azt a címet adtam a sorozatnak, hogy „Szilánkok”, mert nem lesznek teljesen kidolgozva a történetek, hanem úgy tálalom, ahogy az élet hozta, mint amikor a széttört tükör darabjaiban, szilánkjaiban látjuk meg a visszatükrözött képet. 
Az életnek bizonyos részletei lesznek ezek.
Kétségkívül izgalmas részletei.
Kukkolásról, szexről, mert mindenki azt akarja…